 |
| It's me, Amelia |
Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, hogy nekem nem tetszik a fejléc. Nem szép, hogy az egyik oldala a képernyő szélére csúszott, a másik oldalánál pedig néhány centi távolság van. A fejlécről nem igazán tudom lekövetkeztetni, hogy milyen lehet a történet és nem is tükröződik róla semmi. Jobban szeretem azokat a fejléceket, amiken van néhány utalás a történetről. Egy apró jel, kép vagy szín, amiből lehetne tudni, hogy milyen is a történet. Ezek viszont a tiéden nem jelennek meg. A fejléc hátterének pacák vagy blog hátterek vannak összemosva, ami azt a hatást kelti, mintha csak rá lennének dobva a szereplők képei, de lehet, hogy ez így is van. A szereplők kivágása is csúnya és nem néz ki jól, ahogy az a középső fej belóg a másik kettő közé. A cím betűtípusa sem tetszik, valami díszesebb lehet, hogy jobban mutatna. Tudom, hogy nem te készítetted a fejlécet, ezét se mondok többet, hiszen ez nem teljese a te hibád. Viszont szerintem rendelj egy másik fejlécet egy profibb szerkesztőtől.
A design nekem nagyon sötét. Ezek a sötét lila színek szerintem nem illenek a fejlécen lévő színekhez. A fejléc alatt lévő It's me, Amelia felirat felesleges, mert a blog címe a fejlécre is ki van írva és az a felirat csak a helyet foglalja. Ráadásul a keretben lévő címet is alig látni a sötét háttérszín és a sötét betűszín párosítás miatt. A modulok közül hiányolom a rendszeres olvasókat és a menüt is, amikben a szereplők szoktak lenni. Láttam, hogy egy külön bejegyzésbe tetted a szereplők képeit, de szerintem előnyösebb ha az oldal moduloknál a menükhöz beraksz egy Szereplők nevezetű oldalt, ahol az olvasók megtalálhatják azoknak a képeiket. Ha már itt tartunk, akkor a menükhöz egy Fejezetek nevű oldalt is berakhatnál, hogy könnyebben meglehessen találni a részeket. Illetve egy Versenyek, díjak nevezetű oldal sem ártana, ahová betehetnéd a versenyre jelentkező képeket és az azon kapott díjakat. A modulok sorrendje sem jó. Hiányolom az oldalról a fülszöveget is. Ezt szerintem pótold, mert ez egy fontos dolog egy blogon, Innen is tájékozódhat a jövendőbeli olvasód, hogy belekezd-e a történetbe vagy sem. Szerintem így lenne a legideálisabb:
- Fülszöveg
- Rendszeres olvasók
- Információk
- Menü
- Chat
- Credit
- Ennyien voltatok itt
- Linkcserék
- Blogarchívum
- Magamról
25/15
Történet:
Feltűnt, hogy az első rész előtt nem írtál prológust. Én fontosnak tartom, hogy egy történetnek legyen egy bevezető - prológus - és egy lezáró - epilógus - része, ami által az egész történet egy kerek egésszé válik. Ennek hiányában én úgy érzem, mintha in medias res kezdődne a történetet. Semmi bevezető vagy legalább egy fülszöveg, ami mutatná, hogy nem csak belecsaptál a történet írásába.
Az egész történet úgy kezdődik, hogy főiskolára jár, két napja szakított a pasijával és, hogy a volt pasija és ő egy osztályba járnak. Nos, még nem vagyok otthon ebben a főiskolás témában, de azt tudom, hogy ott nem negyvenöt percesek az órák és nincsenek osztálytársak sem. Mert ha jól tudom, ott nem olyan osztályok vannak, mint például a közép és általános iskolákban, hogy a diákok minden órán együtt vannak. Az is furcsa, hogy a szomszédba egy olyan fiú költözik, aki a helyi fősulira jár, de tizennyolc éves és végzős. Ez inkább egy középiskolára jellemző, mint sem egy főiskolára, ahová tizennyolc-tizenkilenc évesen mennek a diákok és több, mint húsz évesen kerülnek ki onnan. Szerintem te inkább a középiskolára gondoltál, de ha mégis a főiskolára, akkor javaslom, hogy nézz utána a dolgoknak és csak utána írd le, miután megbizonyosodtál róla, hogy mi hogyan működik.
Sokszor találkoztam olyan mondatokkal, melyeknek az első felében még jelen idővel írtál, aztán pedig átváltottál múltba, de a következő mondat már megint jelen lett aztán pedig múlt és ez így folytatódott. Mielőtt elkezdesz írni egy történetet fontos, hogy eldöntsd, hogy milyen időben szeretnéd írni a részeket.
Nagyon sokszor alkalmaztad a három darab pontot a mondatok végén. Minél több három ponttal végződött mondatot láttam, annál zavaróbb lett a történeted olvasása. Próbáld meg a lány gondolatait szavakkal érzékeltetni. Senki sem fog megkövezni azért, hogy néhány mondattal hosszabb lesz az adott rész. Ezt a három pontos végződést én is szoktam alkalmazni, de csak és kizárólag baráti beszélgetéseknél facebookon. Ezzel csak azt próbálom érzékeltetni, hogy egy baráti beszélgetésnél az simán megállja a helyét, de egy ilyen történetben, ami az egész világ számára nyilvánossá van téve, nem. És ez a Liaaaa, sziaa, nah és hasonlóan írt szavakra is igaz. Ne alkalmazd a blogodon azokat a szavakat, melyeknek a végére ok nélkül rengeteg magánhangzót írsz. Mint mondtam, ez egy privát beszélgetésben elfér, de itt nem. Ha igényes szöveget szeretnél kiadni a kezeid közül, akkor ezeknek a használatát kerüld el.
Az elmúlt két napot hétvégén azzal töltöttem – azon kívül, hogy szinte megállás nélkül sírtam – hogy az interneten keresgéltem olyan videókat amiken smink tanácsokat adnak, hogy eltudjuk jól takarni a karikás, kisírt szemeinket. Aha, szerintem se azzal fogja tölteni a szabad idejét egy összetört szívű lány, hogy sminkes videókat nézzen, hogy hogyan takarja el a karikákat a szeme alól.
Ne haragudj, hogy azt mondom, de Lia stílusa és maga a lány is számomra visszataszító. Egyik pillanatban még azért siránkozik, hogy szakított a pasijával, utána mikor a fiú meg akarja vele beszélni a dolgokat, ő azt mondja, hogy legyenek barátok, de belül nem ezt gondolja és utána megint siránkozik egyet, hogy nem lehetnek együtt. Nem lenne egyszerűbb, ha leülnének és megbeszélnék a dolgokat? Mert ez még jobban csak belezavar a történetbe. Vagy legalább döntse el Lia, hogy mit is akar valójában.
A történetről többet nem tudok elmondani, mert még négy rész van fent és azokból sem derül ki sok minden.
Feltűnt, hogy az első rész előtt nem írtál prológust. Én fontosnak tartom, hogy egy történetnek legyen egy bevezető - prológus - és egy lezáró - epilógus - része, ami által az egész történet egy kerek egésszé válik. Ennek hiányában én úgy érzem, mintha in medias res kezdődne a történetet. Semmi bevezető vagy legalább egy fülszöveg, ami mutatná, hogy nem csak belecsaptál a történet írásába.
Az egész történet úgy kezdődik, hogy főiskolára jár, két napja szakított a pasijával és, hogy a volt pasija és ő egy osztályba járnak. Nos, még nem vagyok otthon ebben a főiskolás témában, de azt tudom, hogy ott nem negyvenöt percesek az órák és nincsenek osztálytársak sem. Mert ha jól tudom, ott nem olyan osztályok vannak, mint például a közép és általános iskolákban, hogy a diákok minden órán együtt vannak. Az is furcsa, hogy a szomszédba egy olyan fiú költözik, aki a helyi fősulira jár, de tizennyolc éves és végzős. Ez inkább egy középiskolára jellemző, mint sem egy főiskolára, ahová tizennyolc-tizenkilenc évesen mennek a diákok és több, mint húsz évesen kerülnek ki onnan. Szerintem te inkább a középiskolára gondoltál, de ha mégis a főiskolára, akkor javaslom, hogy nézz utána a dolgoknak és csak utána írd le, miután megbizonyosodtál róla, hogy mi hogyan működik.
Sokszor találkoztam olyan mondatokkal, melyeknek az első felében még jelen idővel írtál, aztán pedig átváltottál múltba, de a következő mondat már megint jelen lett aztán pedig múlt és ez így folytatódott. Mielőtt elkezdesz írni egy történetet fontos, hogy eldöntsd, hogy milyen időben szeretnéd írni a részeket.
Nagyon sokszor alkalmaztad a három darab pontot a mondatok végén. Minél több három ponttal végződött mondatot láttam, annál zavaróbb lett a történeted olvasása. Próbáld meg a lány gondolatait szavakkal érzékeltetni. Senki sem fog megkövezni azért, hogy néhány mondattal hosszabb lesz az adott rész. Ezt a három pontos végződést én is szoktam alkalmazni, de csak és kizárólag baráti beszélgetéseknél facebookon. Ezzel csak azt próbálom érzékeltetni, hogy egy baráti beszélgetésnél az simán megállja a helyét, de egy ilyen történetben, ami az egész világ számára nyilvánossá van téve, nem. És ez a Liaaaa, sziaa, nah és hasonlóan írt szavakra is igaz. Ne alkalmazd a blogodon azokat a szavakat, melyeknek a végére ok nélkül rengeteg magánhangzót írsz. Mint mondtam, ez egy privát beszélgetésben elfér, de itt nem. Ha igényes szöveget szeretnél kiadni a kezeid közül, akkor ezeknek a használatát kerüld el.
Az elmúlt két napot hétvégén azzal töltöttem – azon kívül, hogy szinte megállás nélkül sírtam – hogy az interneten keresgéltem olyan videókat amiken smink tanácsokat adnak, hogy eltudjuk jól takarni a karikás, kisírt szemeinket. Aha, szerintem se azzal fogja tölteni a szabad idejét egy összetört szívű lány, hogy sminkes videókat nézzen, hogy hogyan takarja el a karikákat a szeme alól.
Ne haragudj, hogy azt mondom, de Lia stílusa és maga a lány is számomra visszataszító. Egyik pillanatban még azért siránkozik, hogy szakított a pasijával, utána mikor a fiú meg akarja vele beszélni a dolgokat, ő azt mondja, hogy legyenek barátok, de belül nem ezt gondolja és utána megint siránkozik egyet, hogy nem lehetnek együtt. Nem lenne egyszerűbb, ha leülnének és megbeszélnék a dolgokat? Mert ez még jobban csak belezavar a történetbe. Vagy legalább döntse el Lia, hogy mit is akar valójában.
A történetről többet nem tudok elmondani, mert még négy rész van fent és azokból sem derül ki sok minden.
25/16
Összesen: 50/36
Elnézést, ha bármivel is megbántottalak, nem állt szándékomban. Én csak a saját véleményemet írtam le és az már csak rajtad áll, hogy megfogadod-e a tanácsaimat, vagy sem.
Anastasia B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése